2019. febr. 28.
Éjszaka...
Nem zizeg nem csillogó
az éjszaka
nem bánatos nem forró
a beton maga
nem halványul a zöld
a levél vár
a napfényre vágyó föld
alvó madár
a zaj elül a csend ural
csak levél hull
sötétség és halál tudat
sem korcsosul
csak a virág szór vakon
szikra pollent
hogy egy tüzes hajnalon
nyíljon újfent...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
-
A hegyek, halott sziklák, amint a föld markolja őket, közben morzsolja kaviccsá hogy ne érje el a felhőket. A mementó laza völgy felet...
-
Igen. Neked is ragyog a Nap, akkor is, ha mást mondanak, rügyváró a szürke tavaszi fagy, vágyakoznak fényéhes ágak. Vágyakozz most te ...
-
Megváltoztatnád a világot, azt nem lehet, arcodat fested a többi arcokra, akkor tán hisznek, ha lehull szép zöld dió, az éretlen érdek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése