2019. febr. 28.
Éjszaka...
Nem zizeg nem csillogó
az éjszaka
nem bánatos nem forró
a beton maga
nem halványul a zöld
a levél vár
a napfényre vágyó föld
alvó madár
a zaj elül a csend ural
csak levél hull
sötétség és halál tudat
sem korcsosul
csak a virág szór vakon
szikra pollent
hogy egy tüzes hajnalon
nyíljon újfent...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
-
Ott fent fekete a felhők széle, mintha Nap-séf égette volna forró kék-szín olajában és kerek serpenyő sötétjében. A fák között az oxigé...
-
Testek száradó szagától izzó morcos világ dolgos kezektől gyászol sírhelyen a virág. Mázas ős-felhők feletted repedések habja eső sz...
-
Hegyek tanítanak alázatra és lélegezni jól beleharapva tél végi fák égetik a Napot, a hegyoldal köbméteres páca illó anyagból káromolva...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése