2019. febr. 28.
Nyomoz a Tél
Így a vége felé nyomoz a Tél,
tán nem lesz újra ettől fél,
még utoljára jót csíp beléd,
ezzel is a tavaszt rakja eléd.
Igaz ő ural négy nagy évszakot,
igaz nem tud tenni erőszakot,
a tavaszba faggyal csíp bele,
kevesebb legyen a nyár gyümölcse.
Ősznek végét, végre keseríti,
az idejét nagyra kerekíti,
de mikor a természet nagy ura,
erős pírt hoz, fázós arcokra.
Pedig nélküle nem lenne tavasz,
nem lenne a nyár viharos, ravasz,
az ősz szép színeit sem hozná ki
nélküle nincs élet, és nincs semmi.
2019.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
-
Ott fent fekete a felhők széle, mintha Nap-séf égette volna forró kék-szín olajában és kerek serpenyő sötétjében. A fák között az oxigé...
-
Igen. Neked is ragyog a Nap, akkor is, ha mást mondanak, rügyváró a szürke tavaszi fagy, vágyakoznak fényéhes ágak. Csókra csücsörítő éd...
-
Hegyek tanítanak alázatra és lélegezni jól beleharapva tél végi fák égetik a Napot, a hegyoldal köbméteres páca illó anyagból káromolva...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése