2019. febr. 28.
Nyomoz a Tél
Így a vége felé nyomoz a Tél,
tán nem lesz újra ettől fél,
még utoljára jót csíp beléd,
ezzel is a tavaszt rakja eléd.
Igaz ő ural négy nagy évszakot,
igaz nem tud tenni erőszakot,
a tavaszba faggyal csíp bele,
kevesebb legyen a nyár gyümölcse.
Ősznek végét, végre keseríti,
az idejét nagyra kerekíti,
de mikor a természet nagy ura,
erős pírt hoz, fázós arcokra.
Pedig nélküle nem lenne tavasz,
nem lenne a nyár viharos, ravasz,
az ősz szép színeit sem hozná ki
nélküle nincs élet, és nincs semmi.
2019.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
-
A hegyek, halott sziklák, amint a föld markolja őket, közben morzsolja kaviccsá hogy ne érje el a felhőket. A mementó laza völgy felet...
-
Igen. Neked is ragyog a Nap, akkor is, ha mást mondanak, rügyváró a szürke tavaszi fagy, vágyakoznak fényéhes ágak. Vágyakozz most te ...
-
Megváltoztatnád a világot, azt nem lehet, arcodat fested a többi arcokra, akkor tán hisznek, ha lehull szép zöld dió, az éretlen érdek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése