Maga az élet

Testek száradó szagától
izzó morcos világ
dolgos kezektől gyászol
sírhelyen a virág.

Mázas ős-felhők feletted
repedések habja
eső szagra felébredhet
az éj sötét kardja.

Szorítva ölel erős fény
vakít zajos kedvet
talpad alá vetett árnyék
növeszt sötét tervet.

Élet maga az négyel fel
elnyúlt piszkos érvekre
kihűlt ágy várandó vegyjel
köt meg véges évekre.

Csigák csóri türelmével
virtuál' a gazdag világ
banális bús az eskütétel
búcsú sem mért karát.