Ott fent

2019. ápr. 17.

Csillagnyi idő


A Tél bezárt, de még utoljára
harapott egyet Tavasz ágyékába,
majd leparkol valahol északon,
hol jópofa jégcsap ad dallamot.

Talán megértette, hogy semmi köze,
ahogy pálma kókuszt sem látott
a rügyekhez és a gyors-virágok
duzzadó terméseit sem látja meg.

Ahogy nem szereti a fagylaltot,
sem a jeges kávét, futó virágot
sem zsibongó kocsma teraszt,
vagy szabadság pillantású nyarat.

Koncessziója kétségbeejtő pillanat,
ahogy sebesre forrasztja a tavat,
mi már strandlabdát koptató leves,
tükrök csarnokát szívja Nap a heves.

Egyszer eltűnik ez a karnevál,
a tél kacagva az ősszel jár,
tündöklése lassú lomha gyám,
de addig csillagnyi időd van ám.


***


A Tél bezárt, de még utoljára
harap egy jót Tavasz ágyékába,
majd leparkol valahol északon,
hol jópofa jégcsap dér dallamon.

Tán megértette, hogy semmi köze,
ahogy nem lát ő pálma kókuszt se,
és rügyekből nőtt gyors-virágoknak
beérő terméséből sem kóstolhat.

Rokont sem ismeri, a fagylaltot,
sem a jeges kávét, futó virágot,
sem a zsibongó kocsmai teraszt,
vagy a szabad pillantású nyarat.

Koncessziója kétséget sem arat,
mikor sebesre forrasztja a tavat,
mi már strandlabdát koptató leves,
tükrök csarnokát szívja Nap a heves.

Egyszer eltűnik ez a karnevál,
a Tél kacagva az ősszel jár,
tündöklése lassú lomha gyám,
de addig csillagnyi időd van ám.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése