Zsolozsma feszít

Éppen újabb hazugságok készülnek,
és a polgári püspök megszenteli,
mint hidat generációkon át,
zsebében morzsol aranypénzt,
hogy kisfiúkon tegezze magát,
felfelé fordulva morogja az igát.

A zsolozsma feszít élő sínpárt,
zakatolja a múltba vesző napot,
frászt kapna, ha Isten szólna hozzá,
tréfálkozókat korbácsolva
tagadná meg a hit arany tojását,
prédikálva szaftos ebédet, vacsorát.

Még elvárja a jót és majd a címet,
jövőbe vesző hitetlenekkel szidva,
 küszöbét is koptatva a jólétének,
szomszédban csordogáló kurvák
szomjat oltó férfierő forrás
elég, hogy színe ágakon végezze.