2019. jan. 23.
Valahol...
Valahol egy távoli torony nevet,
üres szobában harsány zene szól,
csak ismételni tudsz egy nevet,
mikor válladra vesz a távol.
Valahol egy toll tintával rongál,
siket diáknak magyaráz a kéz,
hátára fordult az egész világ,
tejútra csöndben csordul a méz.
Valahol létezik az elképesztő,
varázsló is csak egy polgár,
mikor dolgozót ér ébresztő,
csírázik penész bogár.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
-
Ott fent fekete a felhők széle, mintha Nap-séf égette volna forró kék-szín olajában és kerek serpenyő sötétjében. A fák között az oxigé...
-
Igen. Neked is ragyog a Nap, akkor is, ha mást mondanak, rügyváró a szürke tavaszi fagy, vágyakoznak fényéhes ágak. Csókra csücsörítő éd...
-
Hegyek tanítanak alázatra és lélegezni jól beleharapva tél végi fák égetik a Napot, a hegyoldal köbméteres páca illó anyagból káromolva...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése