Valahol...

Valahol egy távoli torony nevet,
üres szobában harsány zene szól,
csak ismételni tudsz egy nevet,
mikor válladra vesz a távol.

Valahol egy toll tintával rongál,
siket diáknak magyaráz a kéz,
hátára fordult az egész világ,
tejútra csöndben csordul a méz.

Valahol létezik az elképesztő,
varázsló is csak egy polgár,
mikor parasztot ér ébresztő,
csírázik a narancs pohár.