2019. jan. 29.
Tél
A varjak elhagyták a határt,
a hófedte szűzies tájat,
hófelhők előtt a csapat madár
keresi a csupasz fákat.
A tél sarkantyúja tomporba vág,
éles foka ujjbegyet fagyaszt,
hótakaró, a hideg fehér sár,
földet borítva tavaszt fakaszt.
Szúrós szél most pihen nyugton,
a jeges tavak felszínén,
a csend öl Napot, hogy bukjon
le gyengén, a házak tetején.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
-
Ott fent fekete a felhők széle, mintha Nap-séf égette volna forró kék-szín olajában és kerek serpenyő sötétjében. A fák között az oxigé...
-
Testek száradó szagától izzó morcos világ dolgos kezektől gyászol sírhelyen a virág. Mázas ős-felhők feletted repedések habja eső sz...
-
Szennyezett a levegő, a lélek, a DNS bátor buták haszna veszteget, az előcsarnok sötét, a padló szederjes, a könnyes gondolatok festik m...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése