2019. jan. 29.
Tél
A varjak elhagyták a határt,
a hófedte szűzies tájat,
hófelhők előtt a csapat madár
keresi a csupasz fákat.
A tél sarkantyúja tomporba vág,
éles foka ujjbegyet fagyaszt,
hótakaró, a hideg fehér sár,
földet borítva tavaszt fakaszt.
Szúrós szél most pihen nyugton,
a jeges tavak felszínén,
a csend öl Napot, hogy bukjon
le gyengén, a házak tetején.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
-
Ott fent fekete a felhők széle, mintha Nap-séf égette volna forró kék-szín olajában és kerek serpenyő sötétjében. A fák között az oxigé...
-
Igen. Neked is ragyog a Nap, akkor is, ha mást mondanak, rügyváró a szürke tavaszi fagy, vágyakoznak fényéhes ágak. Csókra csücsörítő éd...
-
Hegyek tanítanak alázatra és lélegezni jól beleharapva tél végi fák égetik a Napot, a hegyoldal köbméteres páca illó anyagból káromolva...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése