2019. jan. 29.
Tél
A varjak elhagyták a határt,
a hófedte szűzies tájat,
hófelhők előtt a csapat madár
keresi a csupasz fákat.
A tél sarkantyúja tomporba vág,
éles foka ujjbegyet fagyaszt,
hótakaró, a hideg fehér sár,
földet borítva tavaszt fakaszt.
Szúrós szél most pihen nyugton,
a jeges tavak felszínén,
a csend öl Napot, hogy bukjon
le gyengén, a házak tetején.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
-
A hegyek, halott sziklák, amint a föld markolja őket, közben morzsolja kaviccsá hogy ne érje el a felhőket. A mementó laza völgy felet...
-
Igen. Neked is ragyog a Nap, akkor is, ha mást mondanak, rügyváró a szürke tavaszi fagy, vágyakoznak fényéhes ágak. Vágyakozz most te ...
-
Megváltoztatnád a világot, azt nem lehet, arcodat fested a többi arcokra, akkor tán hisznek, ha lehull szép zöld dió, az éretlen érdek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése