A földünk nézőpontokat rejt,
az idővonal már nem vízszintes
csak süllyed a múlt lejjebb
dőlnek szögek és ívek,
mint depresszióra ítélt karakterek,
a szomszéd a gerendán lógott,
fejében a metál elhallgatott
s kárt okoz a csendje,
egyik oszlopban a veszteség
másikban, az amit teremt,
de ez csak egy nézőpont
ezzel a padlás is tele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése