2019. febr. 3.
Hobbi horgászat
A Hold felkel a vízen,
csónak deszkát ropogtat,
csali a horgon szenved,
damil a felszínen úszhat,
odalent, a vérző testre
rabol az éhes édeni hal,
ahogy horog akad a húsába,
már késő bánat bénítása.
Aztán kéz ránt és ápol,
hálóban az új áldozat,
bár óvatosan veszik szájból,
így is a fém véres marad
csak csali ki pórul járhat,
a horgász simogat és enged
társaihoz tér tóba a jó falat,
lélek lakoma, a csónak ereszt.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
-
A hegyek, halott sziklák, amint a föld markolja őket, közben morzsolja kaviccsá hogy ne érje el a felhőket. A mementó laza völgy felet...
-
Igen. Neked is ragyog a Nap, akkor is, ha mást mondanak, rügyváró a szürke tavaszi fagy, vágyakoznak fényéhes ágak. Vágyakozz most te ...
-
Megváltoztatnád a világot, azt nem lehet, arcodat fested a többi arcokra, akkor tán hisznek, ha lehull szép zöld dió, az éretlen érdek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése