2019. febr. 8.
Bizonytalan tél
Mostanában olyan
bizonytalan a tél,
fák sem olyan fehérek
és szürke a tér,
ezt aztán sohasem
gondoltam volna,
hogy turiból vesz
ruhát és színes tollat.
Talán kicsit olyan,
mint a szűz leány,
bűbájos belemenő,
csak cél előtt megáll,
a hideg és a cúg
sem a régit járja,
inkább csárdás
és nem tangó a tánca.
És az est sem oly
sötét, korom arcú,
csillagok alatt szundít
rekedt fekete varjú.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
-
A hegyek, halott sziklák, amint a föld markolja őket, közben morzsolja kaviccsá hogy ne érje el a felhőket. A mementó laza völgy felet...
-
Igen. Neked is ragyog a Nap, akkor is, ha mást mondanak, rügyváró a szürke tavaszi fagy, vágyakoznak fényéhes ágak. Vágyakozz most te ...
-
Megváltoztatnád a világot, azt nem lehet, arcodat fested a többi arcokra, akkor tán hisznek, ha lehull szép zöld dió, az éretlen érdek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése