2019. febr. 8.
Bizonytalan tél
Mostanában olyan
bizonytalan a tél,
fák sem olyan fehérek
és szürke a tér,
ezt aztán sohasem
gondoltam volna,
hogy turiból vesz
ruhát és színes tollat.
Talán kicsit olyan,
mint a szűz leány,
bűbájos belemenő,
csak cél előtt megáll,
a hideg és a cúg
sem a régit járja,
inkább csárdás
és nem tangó a tánca.
És az est sem oly
sötét, korom arcú,
csillagok alatt szundít
rekedt fekete varjú.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
-
Ott fent fekete a felhők széle, mintha Nap-séf égette volna forró kék-szín olajában és kerek serpenyő sötétjében. A fák között az oxigé...
-
Igen. Neked is ragyog a Nap, akkor is, ha mást mondanak, rügyváró a szürke tavaszi fagy, vágyakoznak fényéhes ágak. Csókra csücsörítő éd...
-
Hegyek tanítanak alázatra és lélegezni jól beleharapva tél végi fák égetik a Napot, a hegyoldal köbméteres páca illó anyagból káromolva...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése