2019. febr. 8.
Bizonytalan tél
Mostanában olyan
bizonytalan a tél,
fák sem olyan fehérek
és szürke a tér,
ezt aztán sohasem
gondoltam volna,
hogy turiból vesz
ruhát és színes tollat.
Talán kicsit olyan,
mint a szűz leány,
bűbájos belemenő,
csak cél előtt megáll,
a hideg és a cúg
sem a régit járja,
inkább csárdás
és nem tangó a tánca.
És az est sem oly
sötét, korom arcú,
csillagok alatt szundít
rekedt fekete varjú.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
-
Ott fent fekete a felhők széle, mintha Nap-séf égette volna forró kék-szín olajában és kerek serpenyő sötétjében. A fák között az oxigé...
-
Testek száradó szagától izzó morcos világ dolgos kezektől gyászol sírhelyen a virág. Mázas ős-felhők feletted repedések habja eső sz...
-
Szennyezett a levegő, a lélek, a DNS bátor buták haszna veszteget, az előcsarnok sötét, a padló szederjes, a könnyes gondolatok festik m...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése